Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


     
   

Egyenesen Tibetből

Ki gondolná erről az elegáns, nem túl nagy, ámde annál hosszabb szőrű társasági kutyáról, hogy őshazájában házôrzô feladatokat látott el? Persze nem feltartóztatnia, csupán jeleznie kellett az idegent. A házon kívül hatalmas masztiffok őrködtek, míg a lakás speciális ôrszeme a lhasa apso volt. Nevét is munkájáról kapta, az „Abso Seng Kye” körülbelül „ugató oroszlán őrszem kutyát” jelent.

Lhasa, a szent város India északi határánál, a Mount Everest mögött, a titokzatos Tibetben található. Tibet a hatalmas hegyek és mély völgyek országa, szélsôséges idôjárási körülményekkel – nehéz élettér ember és kutya számára egyaránt. Itt a lhasát sem luxuskutyaként, hanem dolgozó ebként tartották. Intelligenciája, kiváló hallása és a barátot az ellenségtôl megkülönböztetni képes finom ösztöne kiváló jelzôkutyává tette.

Amerikában a lhasa apso a két másik ôsi tibeti fajta, a tibeti terrier és a tibeti spániel mellett a hatodik csoportba, a „nem sportkutyák” csoportjába tartozik, míg az FCI beosztása szerint a kilences fajtacsoport tagjaként a társasági kutyák közé sorolják. Mindhárom tibeti fajtát „idôjárásálló”, dús szôrzet és a hát fölé ívelô farok jellemzi.

Nem véletlenül említem Amerikát, erre a földrészre ugyanis a fajta vitathatatlanul eredeti példányai érkeztek, egyenesen Tibetbôl, mégpedig az akkori Dalai Lámától. C. Suydam Cutting természettudós és világutazó Tibetben kötött barátságot a 13. Dalai Lámával, aki 1933-ban ajándékozott Cuttingnak egy lhasa apso-párt, Amerika elsô két lhasa apsóját. E párhoz késôbb további kutyákat importáltak Indiából és Nepálból, majd 1935-ben az American Kennel Club hivatalos fajtaként regisztrálta a lhasa apsót, elôször a terrierek, majd a nem sportkutyák csoportjába sorolva.

Angliába Bailey ezredes révén érkeztek apró apso kutyák, aki hosszú évekig élt Tibetben, Bhutánban és Szikkimben, tanulmányozva az ottani élôvilágot. 1928-ban tért vissza hazájába, számos kutya kíséretében, melyek Angliában elnyerték a végleges lhasa apso elnevezést. Mi több, a Kennel Club már 1934-ben önálló fajtaként ismerte el ôket, ami arra enged következtetni, hogy a Bailey ezredes által importált kutyák kifejezetten homogének lehettek. Hamarosan megszületett a hivatalos fajtaleírás is, ezzel véglegesen kettéválasztva Angliában illetve Európában a lhasa apso és a tibet terrier fajtákat.

A lhasa apso nemcsak elegáns kiállítási kutya, hanem kedves, tanítható társa is az embernek. Ne feledjük: a csodálatos kiállítási szôrzet a tulajdonos kemény, kitartó munkájának eredménye, nem csak úgy magától „lesz”. A yorkshire terrierhez hasonlóan a kiállítási példányok szőrét tincsenként becsavarják, legalábbis azokon a helyeken, ahol a leginkább kopásnak van kitéve; így érhető el az impozáns, földig érô szôrzet.

A kedvencként tartott lhasák szőrét is rendszeresen ápolni kell, elkerülendô a csomósodást, filcesedést. A szőrzet színe lehet arany-, homok- illetve mézszínű, sötétszürke, palaszürke, füstszürke, fekete, fehér vagy barna. Az amerikai standard nem is tartalmaz árnyalatokat, egyszerűen minden színt engedélyez, a szemeknél és a szakállnál sötétebb szőrvéggel vagy anélkül.

  szerző: Eifer Anna                    forrás: Kutya.hu